Gyász feldolgozása
Az emberi létünk előbb vagy utóbb véget ér. A hozzánk közel álló személy elvesztése mindig fájdalmas érzés. Nehéz feldolgozni a gyászt, hogy a szeretett családtag, barát, ismerős többé már nem lesz köztünk. Ez a tudat, sok emberben sokkot vált ki. Fel sem tudják fogni, mi történt, és miért? Miért pont Ő? Számtalan megmagyarázhatatlan kérdés. Úgy mondják, aki meghalt, annak csak a földi élete ért véget. A lelke itt maradt a földön. Bárhogyan is van, elment, csak az űr maradt utána, a bánat. Sokszor, évtizedekig is eltarthat, míg feldolgozzuk a szeretett fél elvesztését. Van aki élete végéig gyászol és próbálja feldolgozni. Van, aki le sem tudja venni a fekete ruhát. Van, aki lelkével gyászol. Van, aki mindenféleképp. A lelki fájdalom lehet, hogy soha el nem múlik.
Gyász feldolgozása
Az emlékek fájdalmasak, kínosak. Gyakran szorongást, sírásrohamot idéznek elő. Eszünkbe jut, ahogy beszélt hozzánk, ahogy nézett ránk, ahogy evett, ahogy pihent a kanapén. Ezek a képek akár a nap minden szakában felbukkanhatnak. Ezek a legszörnyűbb pillanatok a gyászolóknak, a hiány feldolgozása. Ezek után, már csak a temetőben beszélhetünk az elhunyt szerettünkkel, ott megnyugszik a testünk, és a lelkünk is. Az idő múlása könnyíti a szív fájdalmát. Az életnek menni kell tovább, a gyászt meg kell próbálni feldolgozni. Az emlékek örökké élnek!
