Köszönök minden jót,és rosszat is
Sok időbe telt, míg rávettem magam, hogy megosszam veletek saját történetem. Úgy gondolom, nem én vagyok az egyedüli, aki hasonló cipőben járt, vagy még jár is. Addig, minden rendben van körülötted, míg meg nem történik egy tragédia veled, vagy egy közeli hozzátartozóddal. Akkor, aztán minden felborul. Akkor tudod meg, ki az igazi társ, ki az igazi barát, akire számíthatsz. Voltak kivételek természetesen. Örök hálám nekik érte. Voltak akik elzárkóztak. Fájt, nagyon fájt, de nem szóltam. Azt gondoltam, ha én jót teszek valakivel, attól előbb, vagy utóbb, de visszakapom. Nem számítottam rá, de visszakaptam a nagy semmit! Nem ítélkezem, és nem haragszom. Mindenkinek a lelkiismerete dönti el, hogy akar e segíteni embertársán, vagy sem. Minden nap harcoltam önmagammal, hogy erősödjek, mert tudtam, hogy akkor hamarabb gyógyulok.
Én nem ítélkezem
Próbáltam kiiktatni minden negatív gondolatokat, amik nem szolgálták a felépülésem. Nagyon nehéz volt, mert agyban tudtam mit kell tennem, de a lelki fájdalmaimat nehezen tudtam elengedni, főleg hogy voltak akik még rátettek egy-két lapáttal, hogy nehogy jobban legyek. Nem tudtam szabadulni a rossz gondolatoktól. Féltem az estéktől, a reggelektől, a nappaloktól. Vajon, mi fog történni? Jól leszek? Nehogy rosszul legyek, mert akkor menni kell a kórházba, ahol félek a tűszúrásoktól. Soha nem gondoltam, hogy rá leszek szorulva mások segítségére, mert inkább én segítsek százszor valakinek, míg bárki nekem, egyszer is. Ezzel is meg kellett barátkoznom, el kellett fogadnom minden segítséget, mert egyedül nem ment. Ígérem, visszaadom mindenkinek amit értem tett. Aki, úgy érzi, hogy mégsem tett meg értem mindent, az legyen az ő problémája, nem én fogok ítélkezni, hanem az élet.
Kapcsolódó téma: az élet egy tánc
